Műanyag koszorúk ünnepe, vagy megemlékezés a szeretteinkről?

Hamarosan itt a Mindenszentek ünnepe és a halottak napja, amikor elhunyt ismerőseinkről emlékezünk meg azzal, hogy meglátogatjuk őket végső nyughelyükön. De vajon milyen formában rójuk le a tiszteletünket a szeretteinknek? Azzal, hogy most vadul díszítjük a sírokat, mintha ez is csak egy újabb sportág lenne az egymás közötti versengésben? Jobb esetben cserepes krizantémmal viszünk színt az amúgy is szomorkás hangulatú ünnepbe, de a műanyag virág biznisz is szó szerint virágzik, hiszen igénytelen, olcsó, nem kell fáradozni vele, kinevelni, öntözni, törődni vele, hisz’ majd ha kifakul úgyis kidobjuk...



Kép: Ing. Kulmon Angelika´19

Gyorsan elmormolunk egy imát a lelkükért, közben végig fürkészve, vajon kié a legpompásabb, legszebben díszített sír az egész temetőben! A gyerekeket is leköti, hogy ki gyújt meg több mécsest és ki csinál nagyobb faggyút az ujján. Sokan beruháznak egy mű lángú gyertyára, ami szuper találmány, hiszen csak egyszer kirakod es fél évig “letudtad a dolgod”. De mennyire köszöni meg az elhunyt törődését, szeretetét? Ez a gondolkodásmód is csak annak a bizonyítéka, hogy hosszútávú szolgálatot várunk kis erőfeszítéssel, nulla időráfordítással, csak jól nézzen ki, de ne kelljen vele törődni.... Ez sokat elárul a társadalom elkényelmesedéséről es nemtörődömségéről. Vajon mennyi gyertyát, díszt es felesleges műanyag szemetet kell összehalmoznunk a sírokon ahhoz, hogy bizonyítsuk (magunknak) másoknak, hogy az ünnepektől átszellemülten emlékezünk?! 


Hamu vagy és hamuvá leszel – de mennyi időn belül?

A természet szerves részeként jöttünk e világra, de mi mégis az egész életünk folyamán valahogy ki akarjuk magunkat vonni a természetes körforgásból, a halál után sincs ez másképp. Tudjuk, hogy ez tabutéma, a halálról nem szabad beszélni, de épp ez az ünnep is alkalmat ad elgondolkodni az élet-halál-élet változékonyságán. Ahogy a fák lehullatják lombjaikat és a természet készül a téli álmára, erőt gyűjtve a tavaszi újjászületésre, ugyanúgy mi is magunkba fordulva változtathatunk az életünkön. A haláltól való rettegés nem egy biztos megoldás az elhalasztására, minél előbb elfogadjuk és az életet ünnepelve adunk hálát minden egyes pillanatnak, amit együtt töltöttünk szeretteinkkel, annál könnyebb lesz felfogni a mulandóság értelmét. 

A testünk a halál után tökéletesen lebomlana – ezzel táplálékot biztosítva más organizmusoknak, de mi, emberek, egy fadobozba zárjuk magunkat, persze itt is kihasználva a lehetőséget még utoljára megmutatni mennyi vagyont gyűjtöttünk össze az életünk folyamán. Fém díszek a ránézésre természetes fa koporsón, de az is rétegnyi lakkokkal kezelve, textillel es műanyagokkal bélelve, betonnal leöntve, nem is beszélve a világ másik feléről hozatott márvány tömbről, ezek sem éppen a leggyorsabban lebomló anyagok közé tartoznak... Bele gondolunk-e, hogy a halálunk után is mekkora ökológiai nyomást alkotunk a természetre nézve? Nehéz kiszakadni a konzumvilág csapdájából - de a halál után is ez kísért majd minket? A családot sújtó anyagi kiadásokról pedig nem is beszélve, a temetkezési vállalat egy aranybánya, hiszen sosem fogy ki a “kuncsaftokból”. Pedig már van annyi alternatív megoldás erre is!

Viszont, ha továbbra is az ilyen "színházat támogató módon" fogunk “megemlékezni” a gondolatainkban való közös pillanatok felidézése és családi nosztalgiázás helyett, akkor mi is hamarosan ott végezünk, szemétbe temetve. 



Kép: Mgr. Jamrich Lívia´18


Pár tipp a békés megemlékezéshez:

  • A színpompás őszi természet szinte hívogat ki az erdőkbe, mezőkre, ahol megannyi kincset találhatunk - virágok, termések (makk, dió, tobozok, gesztenye), tűlevelek, érdekesebbnél érdekesebb formájú és színű levél kavalkád, ezeket összegyűjtve értékes időt tölthetünk a szabadban gyerekekkel is, megfigyelve a természet gazdagságát. Ezekből kiügyeskedhetünk valami dekorációt, kreativitásunkat és finommotorikai kézügyességünket is fejlesztve. Nem utolsósorban az élet múlandóságát ünnepelve az idő a legértékesebb kincsünk, amit a szeretteinkkel eltöltve ad erőt mindennapjainkhoz.
  • Valljuk be, nem mindenkinek van ilyenre hajlama, esetleg ideje vagy kedve, azonban erre is van megoldás. Manapság már nagy a választék a természetes anyagokból készült dekorációból is, szalma vagy fa koszorú alapon különféle szárított virágokkal, mohával, természet ajándékaival díszítve, ezzel támogatva az ügyes kezű kézműveseket.
  • A piacok zsúfolásig tömöttek a szebbnél szebb cserepes virágokkal, ha már nincs lehetőségünk kinevelni a virágokat otthon, a piacon áruló anyókák biztosan örülnének, ha ezzel is támogatnánk fáradozásukat. Ráadásul mi is tudjuk majd, hogy a virágaink nem repülték át a fél földgömböt, hogy egy kis ideig díszítő elemei legyenek a síroknak.
  • Egyszerű gyertya vagy műanyag mécses - nem a fény a lényeg, ami ugyanaz? Az üvegbe öntött méhviasz, vagy szójaviasz alapú gyertyák sokkal környezetkímélőbbek, mint a kőolajszármazék, paraffin tartalmú gyertya, ami ráadásul ízléstelen piros műanyag tartóba öntve, és többnyire úgyis a felénél már elalszik és meg se lehet gyújtani, persze így már a műanyag sem újrahasznosítható.
  • A szeretteink a szívünkben élnek tovább velünk - adjuk át ezt a hagyatékot gyermekeinknek is, nosztalgiázzunk, lapozzuk fel a porosodó fényképalbumokat, emlékezzünk meg róluk a kedvenc ételükkel, ezzel is megköszönve mindent, amit értünk tettek. A temetők látogatásakor pedig az helyett, hogy odavoncolnánk egy csomó felesleges dolgot, inkább a szívünket feltöltve vigyük el a hálát az együtt töltött percekért.

Ak máte záujem stať sa naším obchodným partnerom a ďalej predávať naše produkty, kontaktujte nás